Ki ismeri Csiga Zsigát?

Az elmúlt hetekben apránként kis részletek kerültek fel a Gyöngycsibék és barátaik oldalra a legújabb gyöngycsibés meséből. A mesét többen követték, de a legkitartóbb Niki volt. Ezért neki elküldtem a csigás mese 1. részét teljes egészben és felajánlottam, hogy ha rajzot is készít hozzá, akkor az ő alkotásával fogom közzétenni ezt a mesét. Niki lelkesen rajzolt és én most betartom az ígéretemet, az ő rajza került a mesébe.

Fogadjátok Tőle szeretettel!  



Akkor kezdődjön a mese!

Ki ismeri Csiga Zsigát?

– Igyekezzetek! Már indulni kellene! – sürgette a többieket Kéki Kari.

– Igyekszünk! – kiáltották vissza a csibelányok.

– Olyan lassúak vagytok, mint a csigák! – szólt újra Kari.

– Csigák? – kérdezett vissza Ciklámen Cili, aki már ott is állt Kari mellett.

– Igen! Csigák vagytok! – mondta dühösen.

– Ne mérgelődj Kari! – csitította Taréj Lali.

– De mérgelődök, mert már régen játszhatnánk, ha a lányok gyorsabbak lennének – érvelt Kari.

– Kik azok a csigák? – kérdezte csendesen Babi, amikor ő is megérkezett Rozival.

– Azok a csigák, akik olyan lassan mozognak, mint Ti – türelmetlenkedett tovább Kari.

– Értem – válaszolta Babi, pedig nem értette.

– Hogyan néz ki egy csiga? – kíváncsiskodott tovább Cili.

– Kicsi, lassú és a hátán viszi a házát –felelte egyre idegesebben Kari.







– Viszi a házát?! – kérdezte döbbenten Babi.

– Igen!!! – válaszolta Kari, de már nagyon menni akart.

– Akkor nem csoda, hogy lassú! Te is lassú lennél Kari, ha a hátadon kellene vinned a házadat – állapította meg Rozi.

A többiek kuncogni kezdtek, Kari pedig mérgesen hallgatott.

– Nekem van csiga ismerősöm és nem is olyan lassú – szólalt meg csendesen Vili.

Mindenki kíváncsian feléje fordult.

– Ismersz csigákat? De jó! De jó! – ugráltak örömükben a csibelányok.

– Szerintem pedig, akkor is lassúak – mondta Kari félhangosan.

– Nekünk miért nem mondtad? Hol találkoztál velük? Hol laknak? Hányan vannak? – csak úgy záporoztak a kérdések.

– Ne kérdezzetek ilyen sokat egyszerre! Nem győzöm a válaszokat… Csak sorban kérdezzetek újra! – állította meg őket Vili.

– Akkor hol is találkoztál velük? – tette fel újra a kérdését Babi.

– Nem velük, csak vele találkoztam, mert csak egy csigát ismerek. Ő Csiga Zsiga és nem messze a Pampafű ligetnél találkoztunk – felelte Vili.

– Pampafű ligetnél? Én sose láttam ott csigát – csodálkozott Kari.

– Persze, hogy nem láttál, mert nem ott lakik, hanem a Locsogó patak partján.

– De akkor, hogyan került olyan messzire? – érdeklődött Cili.

– Csiga Zsiga azt mesélte, hogy éppen hűsölt az egyik kő árnyékában, amikor gyerek jártak arra és az egyik felvette, és magával vitte. Zsigát a hátizsákjára tette rá, így rövid idő múlva leesett róla. Szerencsére nagy fű volt és így nem tört el a csigaház. Mi a Pampafű ligetnél találkoztunk és megkért arra, hogy segítsek neki visszajutni a patakpartra.

– Némelyik gyerek nagyon meggondolatlan – állapította meg Lali.

– Igen, de szerencse, hogy találkoztunk és segítettem neki visszajutni a többiekhez.

– De, hogyan segítettél? A csigák nagyon lassan másznak… – kérdezte Kari.









– Valóban, ez nagyon nehéz feladat volt. De nagyon jól kitaláltam. Az útszélén volt egy nagyobb méretű levél, arra rámászott Zsiga. Aztán én megfogtam a levél „nyelét” a csőrömmel és óvatosan húzni kezdtem. Szerencsére Zsiga még kicsi csiga, így viszonylag gyorsan haladtunk. Néha kicsit pihentem és jókat beszélgettünk.

– De jó lenne vele találkozni! – sóhajtotta Babi.

– Valóban jó lenne, legalább meglátnátok, hogy milyen lassú! Csigalassú… – szólalt meg újra Kari.

– Kari! Te nem szereted a csigákat? – érdeklődött Babi.

– Miből gondolod? – kérdezett vissza Kari.

– Abból gondolom, hogy állandóan csúfolod a csigákat. Mindig a lassúságukkal jössz, pedig nem is láttad még, hogy milyen lassúak.

– Nem csúfolom. Igaz, hogy még nem is láttam, de már sokszor hallottam, hogy a csigák lassúak – védekezett Kari.

– Figyeljetek rám, holnap szervezek egy találkát Csiga Zsigával és majd meglátjuk, hogy valóban milyen lassú – ígérte Világ Vili.

A csibelányok ugráltak örömükben!

– De jó! Megismerjük Csiga Zsigát, aki szerintem nem is lassú – lelkendezett Cili.

A csibegyerekek elmentek játszani. Ennek Kari már nagyon örült, mert unta a „csigás” történetet. De azért ő is kíváncsi volt a másnapi találkozóra…

A történet még nem ért véget, hamarosan megismerhetjük Csiga Zsigát.
Én is nagyon várom a mese folytatását és remélem újra rajzolhatok – fejezte be Müller Niki,
aki a kedves rajzot készítette a gyöngycsibékről és Csiga Zsigáról!





Figyeljétek Ti is az új részleteket és esélyed lesz,
arra hogy elsők között kapd meg a teljes mesét és még rajzot is készíthetsz hozzá,
ami megjelenik itt a blogon!





Köszönöm Niki anyukájának, hogy
segítette, hogy Niki rajzolhasson.


Mutassátok meg ismerőseiteknek,
hogy gyermeketek illusztrálta,
az egyre ismertebb gyöngycsibék egyik történetét!




Találkozzunk a gyöngycsibék és barátai oldalon is! 







Köszönöm!