2015. október 28. szerda, 29. csütörtök és 30. péntek
Ez egy különleges mese, hiszen a
gyöngycsibék és barátai oldal kedvelői írták
2015. okt. 26. hétfőtől okt. 30. péntekig.
A történetet felváltva írták,
3 óránként lehetett újra hozzászólni ugyanannak a személynek.
A meserészek a meseírók színeinek megfelelően vannak jelölve,
a végén pedig olvasható a monogramjuk.
Főmeseírók:
Gyurós Leila Cintia Hajnal Evelin
A meseírásban közreműködött még:
Hajnalné Sal Krisztina és Szabó Ágnes
Ez történt az előző részben
2. rész
– Igen, mehetünk! – válaszolta Nórika.
És elindultak Röfikéhez.
– Röfike, jössz velünk játszani? – kérdezték a kiscsibék.
– Igen, várjatok! Már megyek is! –szólt Röfike és már szaladt is a csibékhez.
Most a csibecsapat Röfikével együtt Csoki kutyához ment.
– Szia, Csoki! Nézd, mit rajzoltam neked! – üdvözölte Nórika. (Gy. L. C.)
– Jó reggelt, csibegyerekek! Jó reggelt, Röfike! – köszönt a kutyus és ők is üdvözölték őt.
– Cili is segített a rajzolásban, mert az előző rajzomat Szilveszter összefirkálta – magyarázta Nórika.
– Gyönyörű!!! Köszönöm, nagyon örülök. Ki is rakom a kutyaház falára – mondta Csoki és barátságosan megnyalta a csibéket.
– Na, de ki az a rajzfirkáló Szilveszter? Ő nem tartott veletek? – érdeklődött Csoki. (H. E.)
– Nem, mert összefirkálta a rajzomat! Én beárultam apáéknak és szobafogságot kapott! – mondta Nórika.
– Kicsit szomorú vagyok, hogy nem találkozunk. Nem volt szép dolog, hogy összefirkálta a rajzodat. De az se szép, hogy árulkodtál – szólt Csoki.
– Rendben, de akkor mit kellett volna csinálnom? – érdeklődött Nórika.
– Szerintem, ő is csak rajzolni szeretett volna, csak még nem tud. Délután rajzoljatok együtt és tanítsd meg egyszerű rajzokra! – tanácsolta Csoki.
– Lehet, hogy igazad van, hamarosan kipróbálom az ötletedet – válaszolta Nórika.
Hirtelen felbukkan valaki Csoki kutyus mögött.
– Te ki vagy? – kíváncsiskodott Nórika.
– Én Fefe vagyok, Csoki testvére – mondja Fefe. (Gy. L. C.)
– Szia, Fefe! Örülök, hogy megismertelek. Holnapra neked is készítek egy rajzot! – mondta Nórika.
– Csoki, a te rajzaidat is összefirkálta már Fefe? – érdeklődött Nórika.
– Óh, ha csak összefirkálná, de meg is rágja. Egyszer az Anyák napi rajzomat rágcsálta össze. Nem volt időm újat készíteni, de anyukám örült a Csoki-puszinak és aznap segítettem neki este az udvar őrzésében is – mesélte Csoki.
– Huh, és nem féltél a sötétben? Milyen az udvar este? Mesélj! – kérlelték a csibék. (H. E.)
– Egy kicsit ijesztő! De, nem félelmetes annyira! Este világítanak a csillagok és az utcai lámpák is segítenek – mondta Csoki.
– Egyszer én is szívesen kipróbálnám! – felelte tétován Nórika.
– Nórika nem ártana tovább menni a cicákhoz! – szólt sürgetve Cili.
– Miért? Cicák is laknak itt? – kérdezi Nórika
– Igen! Igen! Gyere, megmutatjuk őket! – hívták a kiscsibék.
Együtt elindult a csapat, hogy megismerhesse Nórika a cicákat is.
– Sziasztok, kiscicák! Nórika vagyok! És titeket, hogy hívnak? – kérdezi Nórika.
– Sziasztok, kiscsibék! De jó, hogy találkozunk! Nórika, örülünk, hogy megismerhettünk. Én Nuti vagyok, a testvérem pedig Musi – szólt a barna cica. (Gy. L. C.)
– És Ti is szeretitek a rajzokat? – kérdezte Nórika.
-Én szeretem! – mondta Nuti
-És te Musi? – érdeklődött tovább Nórika.
-Én is szeretem! – lelkendezett Musi.
-Rendben! – és Nórika hamar súgott valamit Cili fülébe, azután gyorsan elfutott a két csibelány. (Gy. L. C.)
A kiscicák még beszélgettek volna Nórikával, picit sértődötten és értetlenül álltak. Játszani is jó lett volna. És a többi kiscsibe és Röfike is eltűnt valahová…
– Vajon miért futottak el? Hmmm… – tanakodtak a kiscicák.
Nóri és Cili lázas munkába kezdett otthon. Színeztek, festettek és még Szilveszter is segíthetett nekik. Jóvá akarta tenni csíntevését és legfőképp az volt az oka, hogy ő is szeretne a többiekhez csatlakozni.
Elkészült az alkotás és most már hárman rohantak vissza a cicákhoz. Muti és Nusi közben elaludtak az árnyékban, így a csibék csendben letették melléjük az alkotásokat.
– Lesz nagy öröm és meglepetés, mikor felébrednek – gondolták és egy fa mögé bújva várakoztak. (H. E.)
Elsőként Nuti ébredt fel. Megpillantotta a rajzot és nagyon örült neki. Alig várta, hogy felébredjen Musi is és elindulhassanak megtalálni azt, aki vagy akik a meglepetést készítették… (SZ. Á.)
Nuti addig mocorgott, míg Musi is felébredt. Volt nagy öröm. Mintha tükörbe néztek volna. Jó volt látni magukat, hiszen nekik nem volt tükrük az udvarban. Csak eső után a pocsolyában látták eddig magukat. Jót nevettek Nusi picit ferde fülén. A kis csibék sem bírták tovább a nevetést visszatartani, így előjöttek a rejtekhelyről. Együtt nevettek és a cicák megköszönték a rajzot. Csoki is odament a nagy nevetésre. Csoki és a cicák „titkosan” összedugták a fejüket.
– Vajon mit beszélhettek? – törték a fejüket a kiscsibék. (H. E.)
Csoki és a cicák már alig várták, hogy elköszönjenek a kiscsibéktől. Majd siettek haza, Csokiékhoz, hogy ők is elkészíthessék a kiscsibéknek a meglepetés rajzot, amivel viszonozhatják az ajándékokat. (SZ. Á.)
A csibék még bújócskáztak egy picit, majd ők is hazamentek. Csoki és a cicák pedig lázas munkához láttak. Egy vagy két rajz készüljön? Vagy mást is alkossanak? Na, de mit? Törték a kobakjukat, tanakodtak, végül két rajz készült a csibe családokról és sok-sok kis meglepetés, az udvar összes lakójának. Késő estig dolgoztak. Az alkotók izgatottan bújtak ágyba. (H. E.)
Közben a kiscsibék is elköszöntek egymástól. Nórika újra rajzolni akart és akkor látja, hogy nincs már üres papír.
– Szilveszter még a délelőtt firkálgatott – mondta az apukája – de ne legyél szomorú, holnap veszek másikat!
– Rendben! – nyugodott Nórika – akkor holnap folytatjuk a rajzolást! (Gy. L. C.)
Mikor reggel lett Cili sietett át Nórikához, hogy újra rajzolhassanak. Eltelt tíz perc és jött át Kukori Kázmér és Kotyi Kata, hogy ők is bemutatkozzanak.
– Sziasztok! – mondják a szülők.
– Sziasztok! – köszöntek vissza Nórika szülei.
– Engedjétek meg hogy bemutatkozzunk. (Gy. L. C.)
– Én Kotyi Kata vagyok.
– Én pedig Kukori Kázmér – mondják a kiscsibék szülei.
– És titeket, hogy hívnak? – kérdezi kíváncsian Kotyi Kata
– Én Takaros Teri vagy vagyok.
– Én pedig Szivárvány Szilárd – felelték Nórika szülei. Azután leültek teázni, hogy még jobban összeismerkedjenek. Olyan jól elbeszélgettek a csibék szülei, hogy úgy döntöttek, hogy este rendeznek kis kerti partit. Kotyi Kata és Takaros Teri gyors szervezkedésbe kezdett, első lépés volt a meghívók elküldése…(Gy. L. C.)
Este már együtt várták a vendégeket. Csoki kutya és barátai is megérkeztek az esti kerti partira. Átadták az ajándékaikat mindkettő csibecsaládnak. Szivárvány Szilárd beszaladt a tökházba és nagyon sok rajzlappal és ceruzával tért vissza.
– Készítsünk mókás rajzokat! Mindenki csak 1-1 részecskét rajzolhat a rajzokhoz! – és már ki is osztotta az íróeszközöket.
Nagy volt a kacagás, amikor meg-megnéztek 1-1 elkészült rajzot. Kellemesen elfáradt mindenki és már későre járt, amikor elköszöntek egymástól… (H. E.)
Véget ért a mese mára…
Evelin eredeti terve…
Hajnal Evelin Én azt akartam írni, hogy Csokiék és a Cicák készítettek egy-egy rajzot a csibéknek. Fűztek gyöngyállatkákat az udvar valamennyi lakójáról. Aztán egy kerti parti keretében átadták az ajándékokat. Mindenki ott volt, a nagy lapra pedig mindenki rajzolt valami kedveset. Nem tudom a mesébe belefűzni.
én egy kicsit átalakítottam…
Cintia és Evelin nagyon sokat írt a héten, kicsit el is fáradtak.
Láthatod sok-sok alkalommal szóltak hozzá és szépen követték a mesét.
Az is kiderült, hogy a meseíró lányok szeretik a rajzórát!
Néhány hét múlva majd újra írhattok Ti is!
Várlak majd a következő közös mesére! Próbáld ki Te is!
… addig is gyere a gyöngycsibék és barátai oldalra
és játssz velünk kérdezz-felelek játékot!
Pénteken kérdezz, szombaton válaszolj, vasárnap értékelj!
Gyere, játssz velünk!
Köszönöm!
